Ki tudja megmondani, hogy hol fotóztam ezt a képet? (Annyit segítek, hogy Zágrábban készült... na de azon belül? Egyetemisták előnyben!)

A 2007-es év után, amikor az év csaknem felét Horvátországban töltöttem, s így eléggé intenzív kapcsolatban voltam a horvát nyelvvel, a 2008-as esztendő a horvulás szempontjából sokkalta ínségesebbre sikerült. Ebben az évben rengeteget dolgoztam, és még le is diplomáztam, ennek köszönhetően kevesebb idő maradt a horvát barátaimra meg a horvátországi utazgatásra. Amikor idén év elején összefutottam az egyik horvát barátnőmmel, rádöbbentem, hogy az elmúlt fél év-egy év során kissé berozsdásodott a horvátom. Persze nem arról volt szó, hogy teljesen elfelejtettem volna -- írásban így is kiválóan használom a nyelvet, többek között a munkámhoz is hozzátartozik a horvát szövegekkel való munka -- de beszélni érezhetően nehezebben beszéltem.

Be kellett látnom, hogy nem elegendő, hogyha csak írásban találkozom a nyelvvel, hanem valahogy biztosítanom kell, hogy halljam is a horvát nyelvet. De hogyan? Először arra gondoltam, hogy rádiót fogok hallgatni, de aztán rájöttem, hogy ez a megoldás annyira nem praktikus, mert itthon rádiót csak interneten keresztül, a gép előtt ülve tudnék hallgatni, én viszont igazából azt szeretem, ha rádióhallgatás közben valami mást is tudok csinálni.

A Horvát Rádió és Televízió honlapját böngészve azonban váratlanul rábukkantam a megoldásra. Ezen a honlapon ugyanis a horvát rádió adásai mp3 formátumban (gyakorlatilag podcastként) letölthetők, és így egyszerűen hordozhatók. Nem csak a napi hírek tölthetők le ilyen formában, de horvát nemzeti rádiónak elég sok érdekes magazinműsora és ismeretterjesztő műsora is van. Én a legjobban az Art-net nevű kulturális magazint és a Povijest četvrtkom (Csütörtöki történelem) című történelmi ismeretterjesztő műsort kedvelem, de időnként a Divni novi svijet (Szép új világ) nevű, a természettudományok legújabb felfedezéseiről beszámoló műsor adásai is megfordulnak az mp4-lejátszómon.

Én nagyon kedvelem ezt a megoldást, mert így így többé nem vagyok helyhez kötve, ha horvát rádiót akarok hallgatni, hanem egyszerűen letölthetem őket a lejátszómra, és bármikor meghallgathatom a kedvenc műsoromat, ha kedvem szottyan rá. Így egyszerre művelődhetek, gyakorolhatom a horvátot, és a máskülönben holtidőnek számító időszakokat is kihasználhatom. Mindig idegesített például, hogy reggelente, amikor elgyaloglok a metrómegállóba, vagy a metrótól az aktuális úticélig, igazából semmi hasznosat nem tudok csinálni, és ez az idő elveszettnek számít. Ha viszont nem könyvet viszek magammal az útra, hanem hangoskönyvet vagy rádióműsort, erről az időről sem kell lemondanom. De nem csak útközben lehet kiválóan horvátot hallgatni, hanem például bevásárlás vagy főzés közben is. Így tényleg egyetlen perc sem marad kihasználatlanul.