Aki már járt a horvát tengerparton, az biztosan kipróbálta a csevapokat, a pljeskavicát és társait... de nem fogja megbánni, hogyha merészebb gasztronómiai kalandokra is vállalkozik.
Tavaly nyáron egy műfordító ismerősömmel Dubrovnikban alaposan kielemeztük, mit hogyan érdemes enni a horvát tengerparton. Ő fölvilágosított, hogy a legnemesebb horvát tengeri halak az aranykeszeg (orada), a tengeri fogas (zubatac) és a tengeri sügér (brancin). Hogyha igazán jót akarunk enni a horvát tengerparton, mindenképpen érdemes kipróbálni.
A halak mellett érdemes kipróbálni más tengeri herkentyűket is. A magyar gyomor hagyományosan idegenkedik tőlük, pedig igazából nagyon enyhe, kellemes ízük van. Kedvencem, a lignja tulajdonképpen tintahal, pontosabban nem is tintahal, hanem, mint ahogyan fent említett műfordító ismerősöm felvilágosított, kalmár.
A lignje na buzaru szintagma pikáns ízű szószban párolt kalmárra utal; a pikáns szósz úgy készül, hogy a kalmárokat fokhagymás-petrezselymes olivás olajon pirítják, majd paradicsomszószt és bort adnak hozzá.
A na pariški nevű elkészítési mód annak felel meg, amit magyarul úgy hívunk, Orly módra; a na žaru pedig rostonsültet jelent; ilyenkor a kalmárokat gyakran fokhagymával is fűszerezik.
Érdemes megkóstolni a polipból (hobotnica) készült specialitásokat is. Novalján egészen különleges módon, sajátos burgonyás alapon készítik a polipot (hobotnica s krumpirom), mindenképpen érdemes kipróbálni, ha arrafelé járunk.
A tengeri herkentyűk kiváló kísérője a blitva. Ez a köretfajta voltaképpen törtkrumplival összekevert párolt mángold (ami ízhatásában leginkább a spenóthoz hasonlít).
