Sestinei esernyők a zágrábi piacon

Mivel a horvátok a multikat még mindig nem nagyon engedték be a piacra, ezért feltűnhet, hogy a boltokban nem nagyon találjuk a Magyarországon megszokott márkákat, hanem főleg horvát gyártmányú termékekkel találkozhatunk. (Ahogyan ezt egy ismerős ismerőse kimagyarázta volt: „Minden gagyi”.) Aggodalomra azonban semmi ok, a horvát termékek nagy része ugyanis legalább olyan jó, vagy még jobb is, mint a nyugati versenytársaké; a Podravka, a Dukat, a Kraš és társaik termékei bármely multi termékével felveszik a versenyt. Az alábbi cikk bemutatja, melyek azok a termékek, amiket Horvátországban jártunkkor bátran bepakolhatunk a kosarunkba.

• Ásványvizek – Horvátország ásványvizei, csakúgy, mint a magyarországiak, kiváló minőségűek. Egyes forrásaink szerint azonban a magyar ásványvíz-ízekhez szokottak esetenként túl sósnak találhatják őket; aki egy bizonyos márkához ragaszkodik, a legjobban teszi, ha Magyarországról hoz magával.
• Cedevita – Ez a vitaminokkal dúsított üdítőitalpor a horvátok egyik kedvenc itala (a kollégiumi szobatársnőmnek gyakorlatilag a kizárólagos táplálékát jelentette). Ízhatásában a Plusssz pezsgőtablettákra emlékeztet, ám ennek ellenére a horvátok meglepően extenzíven fogyasztják (még a tengerparti bárokban is lehet kapni, ahol pedig minden normális ember drága koktélokat konzumál). Különböző ízekben elérhető, forrásaink egyedül a citromosat nem ajánlják.
• Cockta – Ez az üdítőital, a szlovákiai Kofolához hasonlóan, a rothadó nyugati kapitalizmus emblematikus italának szocialista koppintása/újraértelmezése, amely ízre szerintem lényegesen jobb is, mint az eredeti. A gyártó szerint előnye, hogy nem tartalmaz koffeint, számomra, a függő számára, ez inkább hátrány.
• Csokoládé és aprósütemények – A zágrábi Kraš édesipari gyár termékei akármelyik nyugati csokoládémárkával felveszik a versenyt; különösen ajánlom a Dorina táblás csokikat, amelyekből az én személyes kedvencem az eperdarabokkal dúsított fehércsokis változat, de a narancsos-kekszes tejcsokis Dorinát is érdemes kipróbálni. A kevésbé ismert édesipari termékek sem fognak csalódást okozni. A bonbonok közül a Bajadera nem egy kroatista ismerősöm kedvence.
• Felvágottak, szalámik – a Gavrilović a horvátoknál a mi Pickünkhöz hasonló nemzeti húskészítmény-márka, érdemes kipróbálni ezeket a termékeket.
• Kulen – Ez a kiváló minőségű szárított húsból készített, paprikás felvágott-fajta (leginkább a mi téliszaláminkra emlékeztet, de nem az) ugyan nem kifejezetten dalmát specialitás, hanem Szlavóniából ered, de ha már arra járunk, érdemes kipróbálni.
• Ledo – Az ismert horvát jégkrémmárka bármelyik sokat sztárolt olasz jégkrémet kenterbe ver. Nekem többen is ajánlották a Ledo Šlag kipróbálását.
• Péksütemények – A volt jugoszláv államokban élő emberek tudják, milyen a jó péksütemény; az ő szemüket nem lehetne olyan száraz levelestésztás vackokkal kiszúrni, mint amilyet a pesti metró aluljárójában terítenek. Térjünk be bátran egy pékségbe (ami pekara, pekarna vagy pekarnica néven üzemel, bár a horvát nyelvvédők szerint csak az első és az utolsó opsön a helyes), és próbáljuk ki a helyi különlegességeket (elsősorban a burekot).
• Tejtermékek – Horvátországban a tejtermékek készítésének és fogyasztásának sokkal nagyobb hagyománya van, mint nálunk (a volt barátom, aki a Szerémségből származik, azt állította, hogy annak idején a kollégiumban minden nap maga kotyvasztotta a napi betevő aludttejet), ennek megfelelően a tejtermékek is sokkal jobb minőségűek, és sokkal nagyobb választékban állnak rendelkezésre, mint nálunk. Bátran próbáljuk ki őket, nem fognak csalódást okozni!