Általánosságban azt mondhatjuk, a horvát diáknak lényegesen jobb a sora, mint a magyarnak. A horvát diákigazolvány, az "iksica" ugyanis nem csak amolyan formális izé, ami a BKV-ellenőrökön kívül senkit sem érdekel, hanem komoly kedvezmények járnak rá. Közülük a legfontosabb a menzakedvezmény.
Az étkezéseknél ugyanis csak a kaja árának 1/4-ét kell készpénzben kifizetni, az összeg fennmaradó részét az iksicáról vonják le. Az iksicára feltöltött összeg bőven fedezi a diákok egész havi élelmezését.
(Az étkeztetési és lakhatási kevezmény mellett még említésre méltó tény, hogy a magyar egyetemisták havi 1000 kunát markolhatnak fel az erre kijelölt bankfiókban, ami egy vastagabb diákhitelnek felel meg. Ez az összeg csillagászatinak nehezen nevezhető, de ha azt vesszük, hogy a koli mennyire olcsó, és hogy az étkezést is elég komolyan támogatják, egész jól el lehet belőle lenni.)
A menzákon általában 5-6 féle főétel és köret között lehet választani, ezenkívül egy csomó kiegészítő cuccot is leemelhetünk a polcról. Van többféle sütemény, gyümölcsök, natúr- és gyümölcsjoghurt, puding és ivólé. A főételek általában rendkívül változatosak. Ennek az oka főként az, hogy Horvátország konyhája tájegységenként erősen változik, így nem lehet mindenkit szlavóniai gulyással vagy pörkölttel sokkolni, mert akkor föllázadnak a dalmátok, és az asztalt verve követelik a maguk blitváját és roston sült tintahalát. Szóval elég sokféle igényt kielégítő étek van, sokféle áron, és kifejezetten jó, vagy legalábbis tűrhető színvonalon. (Ez alól egy kivétel van: a Sava kollégium menzáján ettem minden idők legrosszabb csevapját, és sajnos a pljeskavicájuk sem sokkal jobb. Bár azt legalább meg lehet enni.)
A Sava kollégiumban a menza egyébként napi háromszori étkezést kínált, tehát az ebéd mellett hideg reggeli és meleg vacsora is volt. (A reggeliből sajna nem sokat tapasztaltam, mert csak 10-ig van, és én szeretek sokáig aludni...)
Menza egyébként nemcsak a kollégiumokban van, hanem a legtöbb egyetemen is. Igaz, a bölcsészkar menzája kivétel ez alól, mert ott nem fogadják el az iksicát; az élelmesebb bölcsészek ezért inkább átmennek a közeli gépészkarra vagy a villanykarra, ahol talán a horvát egyetemi szcéna legjobb menzája található. Ezen kívül, ha a többi helyen nem jutnánk élelemhez, a Hallgatói központban (Studentski centar) is van egy nagy menza.
A menza egyetlen nagy hátránya, hogy a "csúcsidőben" iszonyú hosszú sorokat kell végigvárni. Mivel odakint elég sokat dolgoztam, ezért nem mindig volt türelmem és időm fél órát vagy negyven percet tipródni, inkább kiugrottam az Okretištéhez egy-egy burekért, vagy leugrottam a koli boltjába egypár kifliért és Dukatela sajtkrémét, vagy pedig választottam egyet a koli ajtajára kitett szórólapok közül, és rendeltem egy tányér csevapot krumplival és ajvárral, vagy egy szlavón pizzát. (A szlavón pizza olyan, mint a kolbászos pizza, csak kolbász helyett kulen van a tetején. Nagy különbség, mert a kolbászt utálom, a kulent viszont direkte szeretem.) Az így beszerzett pizzák elég jók voltak, csak sajnos megesett, hogy a fél órás kiszállítási időt nem igazán vették komolyan, és a kérdésemre a pizzafutár ruppótlan magyarázkodása volt a válasz, hogy hát istenem, csúcsidő van, és különben is, óriási a dugó. Egy negyedórás késésnél még toleráns lettem volna, de amikor már másfél órája vártam kopogó szemmel a közepes méretű szlavónpizzára, már nehezebben tudtam magamban tartani a véleményemet.
Ha történetesen kicsit vastagabb voltam, szóltam néhány kollégának, és átballagtunk a Sava kollégiummal szembeni Stara Sava pizzériába. Ebben a pizzériában zágrábi szinten is kiváló pizzát lehetett enni, meg persze különféle salátákat és csevapot is, határozottan diákbarát áron. A titkos tippem az extra méretű pizza, amit négyen is alig bírtunk elpusztítani...
A pizzázáshoz azonban nem feltétlenül kellett pizzériába mennünk, mert a kollégiumban is volt pizzéria, ahol hamburgert és struklit is lehetett enni (miazastrukli? erről majd később...), sőt, egy cukrászda is, ahol meg finom fagyi, süti és nem utolsósorban, KÁVÉ volt. A kínálat itt is elég jó volt, talán csak az volt benne az illúzióromboló, hogy a menzán is pont ilyen sütiket kínáltak. A minőségükkel azonban nem volt semmi probléma, egy rendes cukrászdában is elmentek volna, és, nem utolsósorban, az áruk háromnegyedrészét a horvát állam állta.
